tedd ide, rkad oda, miért nem így miért nem ugy,

A nyári filozófálgatásaim egyike volt, hogy a nők miért akarják rákényszeríteni a fériakra, azt hogy mit gonoljanak, mit tegyenek. kiakadtam jónéhányszor a párokat figyelve, hogy ezt hogy lehet így csinálni. egyszer szóvá is tettem egy nagyon kedves barátosnémnak, hogy :de nem érted ugyh h a szájába rágod? és arra jutottunk, hogy sokszor fordul elő, és igenis meg kell mondani, (pl h mit szeretnénk), mert nem egy esetben hangzik a vita végén a mondat a pasitól, hogy : jaaa, erre nem is gondoltam. én is jártam már igy. de a héten is szóvá tettem egy lánynak, hogy szeintem ez tulzás. mire azt mondta hogy igenis az elején meg kell látni a pasinak, hogy mit szeret (ne) a nő.

hát én oylan pasira vágyom, akinek ez nem kérdés!

kaptam már meg, hogy nem lehet látni rajtam hogy mit akarok, bizos , magam se tudom, és különben is is Edina borrszasztó vagy.
benn van a pakliban
nyomoronc férfiak, persze az a jobb ha megmonják mit csináljatok, mi?: ) az aztán erény. ...Tessék gondolkodni!- arra van. (első sorban).

aztán eszembe jutott h mit mondtál a terveidről. semmit. mert majd akkor fogod elmesélni, ha látod hogy megalósulni látszanak. ez a legjobb amit mondhattál.

Changes

Most kezdem érezni azokat a változásról szóló okfejtéseket amiket régebben olvastam. az egész életed mindenapja változokról szól. az egészet nézve pedig lezáródik egy - egy korszak életed spirálján, és te haladsz tovább az úton, és azon zsörtölődsz, h miért múlt el, tűnt el a feledés homályában. semmi se jó. ami épp van az nem jó. nosztalgiázni! az igen! vágyódni egy olyan dolog után,ami már elmúlt, és újraélni többször is képzeletben azt ami megtörtént, jaj, miylen szép ez!
aztán rájössz, hogy bilibe lóg a kezed. ahelyett h éreznéd a hogy mennyire izgalmas tud lenni az életed, hogy semmi nem az már ami volt, és te sem vagy olyan, mint fél évvel ezelőtt.

ballagtam le a délelőtti napsütésben a kis dombomról, és azt éreztem, hogy ejha! hogy én eddig miért nem tudtam örülni a változásoknak. minidg csak aggódtam a jövön vagy a multon, képtelen voltam elhagyni régi ragaszkodáésokat személyekhez, szerelmekhez kötő beteges hiányázeteket, közben pedig csordogál az élet velem, és itt van a napsütés és itt van a megmagyarázhatalan jókedvem , és én megint képes lennék bele Gondolgatni mi lett volna ha- k ba? hogy én egy mekora luzer voltam ezidáig!

Csodás az ami megtörént velem eddig, a barátosnéim ,akikkel sülfe-főve együtt lehettem, a nagy kocsmázások, a bulik, és azok az élmények, amik mindig egy bizonyosok személyhez kapcsolódnak, sose fogom elfeledni őket. és örülök hogy ezek megtörténtek.

Hogyan is tudnám megfogalmazni azt, amit most nagyon erősen érzek... Jókai Annától jókat olvastam erre a gondolatra. szerinte a fejlődésnek van egy bizonyos menete, spirálja. hirtelen teszünk vmi nagy lépést előre az életünkben, de minidig előfordul benne gikszer, és egy olyan lépés jön ami, visszavet, mondjuk 5 lépést. oké visszaraktad ( és ige ez olyan mint a társasjátékban), aztán megint előreszendved magad, és megint vissza kell táncolni , de akkor már csak 3 lépéssel. és ennek tudatában nem szabad ostorozni tovább. türelmesnek kell lenned sajt magaddal szemben. sokrétű dolog ez, amit ő spirituális realizmusnak hív. kezdem szeretni ezt a hölgyet.(Jókai Anna a mérleg ynelve II.- 2002 dec.)

bárhogy is van/ lesz, menni kell ezen az uton, különben sosem érkezik el hozzád, az akire vársz.